October 30, 2016

Maradt még bőven energia a The Cure-ban - Magyar Nemzet 2016


Negyedszerre látogatott Magyarországra Anglia egyik legnevesebb alternatív zenekara

A koncert és a hozzá kapcsolódó turné apropóját kivételesen nem egy új lemez megjelenése adta, hanem sokkal inkább a frontember, Robert Smith megalomániája. Hiszen ki indul 57 évesen egy 40 éve alapított zenekarral világ körüli turnéra – hogy minden este lenyomjon három (!) órát a színpadon –, ha nem egy zenei megszállott. De a The Cure-tól ezt már megszokhattuk.

Egyébként pedig van miből válogatniuk, példás életmű áll a csapat mögött. Cure-rajongóként pedig már napok óta a banda lemezeit hallgattam, és fejben össze is állítottam egy tökéletes dallistát az estére, a hideg zuhany persze akkor ért, amikor a fotósárokból megláttam a tényleges listát. Na, onnan már tudtam, hogy egészen mást fogok kapni, mint amit vártam. A közel háromórás koncertre nagyjából tízezren gyűltek össze a Papp László Budapest Sportarénában. A zenekar ahhoz képest, hogy a tagjai nem tinédzserek, nagyon energikus volt, és sokszor elgondolkodtam, hogy Smith-ék miként bírják a napi 3 órát a színpadon. Negyedórás csúszással kezdtek, ami miatt sajnos egy komplett blokk kiesett az általam látott dallistából. De ne fanyalogjunk (elég, ha én teszem), mert természetesen az összes nagy sláger elhangzott, a felvezető többek között játszották a Night like thist, az In beetween dayst és természetesen a ’89-es Disintegration legnagyobb slágereit: a Fascination Streetet, a Pictures of You-t és a Lullabyt is. A blokk végét a személyes kedvenc Pornography album One Hundred Yearse és a The Top lemez Give Me Itje zárta. Egészen elképesztő volt hallani ezeket a dalokat, s látni, hogy mennyi energia maradt még mára is ebben a zenekarban. A színpadon a térdre eresztett basszusgitárjával fel-alá rohangáló Simon Gallup tökéletes összhangban hozta az alapokat Jason Cooper dobossal, a Bowie egykori csapatából megismert gitáros, Reeves Gabrels és a billentyűs Roger O’Donnell pedig tették a dolgukat. A ráadásból kiemelném az M-et, a Play for Todayt és a Forestet is, de aztán az akusztikus és elektromos gitárokat vegyesen használó Smith-nek nem a legerősebb alkotásai csendültek fel. Kimaradt a csak kislemezen vagy válogatáslemezen megjelent Charlotte Sometimes, vagy a korai éveket tökéletesen megidéző Primary is.

Egyébként már a Why Can’t I Be You záró taktusai alatt vegyesek voltak az érzéseim a koncert kapcsán: a remek hangulatot és a profi megszólalást kiemelném, a joviális nagybácsivá cseperedett Robert Smith alakváltozása sem gyengített semmit a produkción, de az elhangzott dalokkal kapcsolatban maradt némi hiányérzetem. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem utoljára láttuk a The Cure-t, talán majd egy újabb találkozás alkalmával eljátsszák azt is, ami most kimaradt: én most ezt a békát még lenyelem, aztán egy egész underground generáció nevében köszönöm a Cure-nak a felejthetetlen csütörtök estét.

Caption:
Robert Smith énekes-gitáros és Reeves Gabrels gitáros a sportarénában ~ Fotó: MTI/Mohai Balázs

Written / Edited by ......... András Zimon
Date of Publication ......... 2016-10-29
Name of Publication ........... Magyar Nemzet
Place of Publication ....... Hungary
Media Type ....... Printed Press
Language ....... Hungarian